Hogyan tanítsuk meg gyermekeinknek a szabályokat

Toporzékolás, földön fetrengés, szülők zsarolása. Sok édesanya fél bevallani, hogy angyalkája olykor felölti a kis ördög szerepét. Annak ellenére, hogy a szülők nagyobbak és erősebbek, gyakran a sarokba szorítva érzik magukat. Így is megnyilvánulhat a 2-4 éves korban jelentkező dackorszak. Mit tehet ilyenkor? Hogyan szabja meg a határokat és maradjon meg közben jó szülőnek?  

A mi generációnk még azokat az időket élte, amikor teljesen hétköznapi volt egy fenékre csapás. A psichológusok és a szülők is már régen tudják, hogy erőszakkal érvényesíténi az engedelmességet nincs kedvező hatással a gyermek szellemi fejlődésére. A testileg fenyített gyermekből általában erőszakos felnőtt válik, mivel a gyermek ezzel a képpel szembesült az első éveiben. Mindemellett sérülhet a szülőkkel való kapcsolat is.  

A jobb szülővé válás érdekében egy benevolens szülők generációja nőt fel, akik boldogságukat áldozzák fel azért, hogy gyermekeik elégedettek legyenek, ami ahhoz vezet, hogy a gyerekek szolgájává válnak. Sok édesanya számára meglepő lehet a psichológiai kutatásokkal alátámasztott tény, mely szerint már a kisbaba is képes szüleit manipulálni. Határokat szabni a szülő és a gyermek számára is egészséges. Hiszen ha boldog az anya, boldog a gyermeke is.

Visszavonulással nem ér el semmit

A gyerekek nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a szülő zsarolása a nagy közönség előtt a leghatékonyabb. Mindenki volt már szemtanúja egy hisztis gyerek előadásának. A szülő ilyen esetben inkább visszavonul és megadja gyermekének a kívánt csokoládét, mert abban a pillanatban nincs idő nevelni. Mások a polcok között rácsapnak a kicsi fenekére, ami szintén nem megoldás. Előnyösebb az ilyen helyzeteket megelőzni és beszélgetni a gyermekkel. Ha hasonló körülménnyel szembesül, legyen következetes. Ha a csokoládét megveszi, gyermeke tudni fogja, hogy ha földhöz vágja magát és eléggé kitartó lesz a várt eredmény bekövetkezik. Hogyan reagáljon a szülő hasonló helyzetben?

Anette Kast-Zahn, psichológusnő A következetes nevelés kézikönyve című művében néhány hasznos tanácsal látja el a szülőket, melyek segíthetnek lecsillapítani a hisztis gyereket. Ha valóban nem tud mit kezdeni a szituációval, lapozzon bele és próbálja ki tanácsait. Anette szerint helyesen nevelni pozitív példakép hiányában lehetetlen. Szeretné hogy gyermeke nyugodt legyen? Saját magánál kezdje a változást. Szánjon figyelmet és szeretetet gyermekére. Legyen a példaképe. Bár csak ilyen egyszerű lenne, igaz? Némely gyermek beéri ennyivel, de vannak igényesebb csöppségek. Anette viszont erre az esetre is tartogat néhány tippet.    

Emelje ki gyermeke erős oldalait

A jót könnyen természetesnek vesszük, a rosszat hajlamosak vagyunk eltúlozni. Figyelje gyermekét. Amennyiben jót cselekszik, dícsérje meg. Jutalmazza szeretettel és figyelmességgel. Az apróság mindenre odafigyel és azt is rögzíti, hogy több figyelmet és szeretetet kap, ha jól viselkedik.

Legyen egyértelmű

A gyerekeknek tudniuk kell, mi helyes és min kell változtatni vagy javítani. Beszéljen világosan, hogy csemetéje teljesen tisztában legyen azzal, mit akar tőle. A szülők sajnos egyre kevesebb időt szánnak a közös beszélgetésekre, ami egyike lehet dühkitörések kiváltó okainak. Denisa, kis Dávid édesanyja, a rohamokat közös megegyezéssel próbálja megelőzni: „Rájöttem, hogy ha a kicsivel egyezséget kötünk, a hiszti általában elkerülhető. Ő szeretne valamit, amivel én nem értek egyet. Megmagyarázom neki, miért nem jó amit kér és helyette felajánlok valami mást, ami megoldható. De az általam tett ígéretet minden esetre be kell tartanom. Dáviddal sokat beszélgetünk arról is, mihez van joga és mit miért teszünk mi, felnőttek... Ez természetesen némi erőfeszítést igényel és nem mindig vezet az általam kitűzött célhoz.“   

A gyerekeknek egyértelmű utasításokra van szükségük. Nem tetszik, hogy a gyerekszobában rumli van? Kiabálással és kommentekkel nem old meg semmit, világosan mondja meg gyermekének, hogy rakjon rendet. Ha piszkosan jön haza, ne azzal fogadja: „Néz magadra! Hogy nézel ki?“ Előnyösebb a következő képpen fogalmazni: „Nagyon piszkos vagy, menj, mosakodj meg.“

Amikor a szó nem elég, jöhet a tett

Ha nem elég szóban inteni a gyereket, jöhet a bütetés. A fakanál, légycsapó és az öv is csak maradjon szépen a helyén. Nem fizikai fenyítésre gondolunk, ellenkezőleg, a büntetést a gyereknek meg kell jegyezni. Ha nincs kedve elrakni a játékait illetve nem teszi meg azt bizonyos időn belül, szedje őket össze és tegye olyan helyre, ahol nem éri el. Ha találgat az étellel kapcsolatban, egy bizonyos idő után vegye el a tányérját és hagyja várni a következő étkezésig.

A szabályok mindenkire érvényesek

Szabjon meg a családon belül is szabályokat, amelyeket mindenki és minden esetben betart. És ez nem csak a gyerekekre, de a felnőttekre is érvényes. Értékelje ki a gyermek és az Ön viselkedésében lévő gyenge pontokat. Látni fogja a fejlődést és a kicsinek képes instrukciókat is készíthet, melyek segítik a helyes viselkedési formák elsajátítását.

Gyermeke úgy is szeretni fogja, ha nem kapja meg azt, amit akar

Sok szülő attól retteg, hogy a gyermeke megutálja, ha nem lesz minden az elképzelése szerint. Igen, az életben vannak és lesznek pillanatok, amikor valóban gyűlölni fogja, hiszen a szülő nem adja meg a kedvenc cukorkáját, nem hagyja leugorni az erkélyről és 13 évesen nem engedi diszkóba. De ezek csak pillanatnyi emóciók. Gyermeke teljes egészében érzékeli Önt, nem pedig mint egy gonoszt, aki nem engedte, hogy súlyosan sérüljön.

Pavel Hirax Baričák, író, A boldogság ábécékönyve című könyvsorozat harmadik kötetében a szülő-gyermek kapcsolatokra összpontosított. A határok megszabásának szentelt fejezetben csodálatosan leírja a saját útját és azt, miért fontosak a szabályok és a határok. Az elején a gyermek felé fordított feltétel nélküli szeretet teljes híve volt, ám idővel azt tapasztalta, hogy kis hercegnője kissé manipulálja és nem engedelmeskedik neki. „Tanuljon meg a fontos dolgokban következetes maradni. A szabályok követésével a gyerekek bizonyos fokú felelősséget vállalnak a teteikért. Ha ezt közvetve, tehát játékosan, mosolyogva és természetesen, intések nélkül éri el, az ideális. Fontos viszont betartani egy alapszabályt, mégpedig, hogy a követelmények minden esetben igazodjanak a gyermek fejlődési szintjéhez.“

Milyen nevelési praktikákat alkalmaznak otthon? Ki a főnök - Ön vagy a gyermek? Osztja meg véleményét kommentben.