11 dolog, amiben más a francia nevelés

Mi jut elsőnek eszébe Franciaországgal kapcsolatban? Párizs romantikus utcái, az Eiffel torony, egy frissensült ropogós croissant kávéval, éticsiga vagy a francia Riviéra strandjai? Igen, ezek mind Franciaországot jellemzik, de van még valami, amiben sajátosak a franciák, az pedig a gyereknevelés. Mit csinálnak a francia szülők másképp?

A franciákról közismert, hogy szeretik a jó ételeket, a minőségi bort, a divatot és a gyerekeiket. A franciák sok mindenben úttörők, ez alól nem kivétel a gyereknevelés sem. Kicsit másképp állnak hozzá a neveléshez, és el kell ismernünk, hogy jól csinálják. Lessünk bele a franciák életébe és tárjuk fel a francia gyereknevelés titkait.

Hagyják érvényesülni a gyerekeket

„Majd én, én egyedül!“ Bizonyára gyakran hallotta ezt a mondatot. A gyerekek előbb-utóbb elérik azt a kort, amikor mindent egyedül, szüleik segítsége nélkül szeretnének kipróbálni. Ám a szülők különböző okok miatt sokszor elveszik a gyerekektől a lehetőséget, hogy megkenjék a kenyerüket, kiválasztják az öltözéküket vagy egyedül szedjék az ételt a tányérba. A franciák viszont támogatók. Hisznek abban, hogy ezzel nő a gyerekek fontosságérzete és magabiztossága, új készségek elsajátításával önállóbbá, érettebbé vállnak.

Ami a tapasztalt szülőnek néhány másodpercbe telik, az egy kisgyerek esetében több időt vesz igénybe, de a gyerekek számára ezek értékes leckék. Ezért is töltenek be fontos szerepet a gyerekek életében a szerepjátékok. Az önálló tevékenységek révén merészebbek, türelmesebbek lesznek, ezek a személyiségjegyek pedig lényegesek a személyes sikerélmény szempontjából.

Csak akkor dicsérik a gyerekeket, ha valóban megérdemlik

A "mindenkinek jár egy trófea" nevelési stílusról közismert amerikai szülőkkel szemben, a franciák csak akkor dicsérik a gyerekeket, ha igazán megérdemlik. Természetesen az első lépések nem maradnak vastaps nélkül, de a következőkért már nem jár elismerés. Nem a mennyiség, inkább a minőség az, ami számít.

Míg az amerikai szülők félnek megsérteni csemetéik gyengéd érzéseit, és szinte folyamatosan és mindenért vállon veregetik őket, a franciák más nevelési stílust alkalmaznak. Ha a gyermek érdekes és okos gondolatokat fogalmaz vagy kimagasló sportteljesítményt ér el, az elismeréssel jár, de a dicséretet sosem használják a vígasztalás eszközeként. Túl sok értelmetlen dicsérettel akár árthatunk is! A gyerekek idővel rájönnek, hogy a sikerek, amikért elismerést kaptak, nem is számítanak igazi sikereknek.

Fotó forrása: Freepik

A szülőnek is jár a szabadidő

A francia szülők magukra is szentelnek időt és nem éreznek bűntudatot, ha néhány órára bébiszitterrel, barátokkal vagy a nagyszülőkkel hagyják gyermekeiket. Így elkerülik a kiégést, és lelkesen és szeretettel térnek vissza gyermekeikhez. Egy közös vacsora, manikűrös, kozmetikus vagy fodrász látogatása, egy jó film a moziban vagy egy ital a barátokkal energiával tölti fel őket, és ezt az energiát a gyerekekre fordíthatják. Hiszen ha a szülő boldog, akkor boldog a gyermek is.

Korán bújnak ágyba

A francia gyerekek nem éjszakáznak. Franciaországban a szülők következetesek, és szigorúan betartják az alvás idejét. Ezzel elősegítik a megfelelő alváshigiénia kialakítását. A gyerekeket este hétkor lefektetik, és nem rohannak azonnal a felsíró babához, mert tudják, hogy a baba éjszaka felébredhet, de általában magától visszaalszik.

A szülők megadják a babának a lehetőséget, hogy egyedül megnyugodjon és visszaaludjon. Csak akkor lépnek közbe, ha a sírás nem csitul és a babának minden bizonnyal segítségre van szüksége. Így szoktatják gyermekeiket az önálló elalvásra hosszas ringatás illetve cumi vagy egyéb eszközök segítsége nélkül.

Nem főznek külön a gyereknek

Külön gyerekmenü? Semmiképpen! A francia gyerekek nem válogatósak, mert pici koruk óta ugyanazt eszik, amit a szülők, csak pépek formájában. Ez a nevelési stílus csökkenti az allergia kockázatának kialakulását, mivel a gyerekek az első hónapoktól kezdve számos allergénnek vannak kitéve, így a szervezet fokozatosan hozzászokik.

Fotó forrása: Freepik

A fájdalom az élet része

A francia gyerekek néha szenvedésnek vannak kitéve, hiszen a testi és lelki fájdalom az élethez tartozik. Franciaországban a szülők tisztában vannak azzal, hogy ha minden esetben megvédik a gyerekeket a fájdalmasabb élményektől, azzal késleltetik érzelmi fejlődésüket, sőt el is nyomhatják. Természetesen nem fizikai bántalmazásról van szó. Olyan élményekről beszélünk, mint az injekció beadása, biciklis esésből eredő térdhorzsolás, haláleset a családban vagy a kedvenc plüssi elvesztése. Minél korábban megtanulják a gyerekek átélni és kezelni ezeket az élményeket, annál egyszerűbben oldják meg a hasonló problémákat felnőttként.

Jó modor az első helyen

A francia nevelés része az illemtan. A francia gyerekekre jellemző a jó modor, más emberekkel való találkozás során köszönnek, szemkontaktust teremtenek, nem bújnak a szülők háta mögé. A nevelés része a gyerekek beilleszkedése a felnőttek társaságába, ebben a franciák profik. Az illedelmes viselkedéssel a gyermek felhívja magára a figyelmet, és nyilvánvalóvá teszi, hogy ő is valódi személyiség, akivel számolni kell.

Stílusos és független anyák

A franciák a divat iránti elkötelezettségükről ismertek, és ebben a szellemben nevelik gyermekeiket is. A francia anyukák ügyelnek a külcsínükre, mert tisztában vannak azzal, hogy megjelenésük hatással van az ember belső átélésére. Próbálja hétköznap a legginszet és a bő pólót farmerre és szép felsőre cserélni. Vigyen fel egy réteg szempillaspirált és ajakrúzst és látni fogja, hogy a napja teljesen más hangulatban telik majd.

Nasi csak étkezés után

A franciák nem nasiznak egész nap. A gyerekek az édességet desszertnek tekintik, és csak a főétel után fogyasztják. A francia gyerekek a fő étkezések között nem esznek, így az ebéd illetve vacsora érkezésével valóban éhesek és ellentmondás nélkül megeszik, amit eléjük raknak, legyen az zöldség vagy étcsiga. A franciák kiélvezik az étel minden egyes falatát és a közös étkezést társasági eseményre emelik.

Határozott NEM

Hányszor mondott nemet gyermekeinek, és végül mégis beadta a derekát? Franciaországban ez nem történhet meg. Ott a NEM, az NEM. Már Jean-Jacques Rousseau, francia filozófus, is megírta:

„Adakozzon önkéntesen, utasítson el vonakodva. De az elutasítás legyen visszavonhatatlan. Ne hagyja, hogy a könyörgések megtörjék; a "nem" legyen akár egy rézfal, amit a gyerek ötször-hatszor megpróbál ledönteni, de végül feladja. Így türelmes, kiegyensúlyozott, nyugodt és lemondó gyermeket nevel még akkor is, ha nem kap meg mindent.“

Mondhatnánk, hogy Rousseau nem találkozott egy igazán makacs és kitartó gyerekkel, és kimerült szülőként százszor is változtatna a döntésén. De higgye el, megéri kibírni néhány dührohamot.

A világot nem tartják veszélyes helynek

A gyereknevelés kétségtelenül az egyik legfontosabb feladat az ember életében, és rengeteg félelmet és szorongást hoz magával. Szülőként felelős egy másik ember életéért, boldogságáért, egészségéért és életútjának egyengetéséért. Ez olyan szorongásos nevelési stílushoz vezethet, amikor a szülő nem akarja elveszíteni az uralmat a gyerek felett, és nem engedi kirepülni a fészekből.

A franciák tisztában vannak azzal, milyen csapdák leselkednek a gyerekekre a nagyvilágban. Ennek ellenére nem esnek pánikba, és hagyják, hogy a gyerekek maguk döntsenek. Tudják, hogy nem képesek teljesen kiküszöbölni a negatív hatásokat gyermekeik életéből, de szerető szülőként mindig mellettük állnak, és segítő kezet nyújtanak, ha arra kérik.