6 perc A kismamák és leendő apukák többsége már valamilyen összefüggésben találkozott a kötődő nevelés fogalmával. A webháló rengeteg nevelési tippet és trükköt kínál, és a lelkünket is kitehetjük, mindig akad valaki, aki kéretlen tanácsokkal lát minket el. A kötődő nevelés nem a modern anyák találmánya, hanem a természeteshez való visszatérésen alapuló életmód.
A kötődő nevelés, amint azt maga a megnevezés is sugallja, a szülő és a gyermek közötti kapcsolatról szól. Nem mindenki azonosul ezzel a nevelési irányzattal, de már az elején le kell szögezni, hogy sok gyermekpszichológus, gyermekorvos véleménye is a kötődő nevelés mellett szól. Ez az előző nemzedékek által elfelejtett természetes nevelési módszer most újra reneszánszát éli.
Az első helyen a gyermek áll
A kötődő nevelés fogalmát 1982-ben vezette be William Sears gyermekorvos, aki aktívan tanulmányozta a különféle nevelési módszereket. Dr. Sears nézetei vitát kavartak a szakmai közvéleményben, de elvei csak 10 évvel később lendültek fel, amikor feleségével, Marthával megírták a The Baby Book (Baba könyv) című könyvet. A kiadvány a kötődő nevelés bibliájává vált, és több mint húsz év után is értékes tanácsokkal látja el a szülőket, ezáltál hozzájárulva a kielégítő baba-szülő kapcsolathoz.
A kötődő nevelési módszer alapja a szülő (leggyakrabban az anya) és a gyermek közötti kölcsönös kommunikáció. A lényeg az anya jelenléte és a gyermekkel való folyamatos kapcsolattartása. Az első 3 hónap a legkritikusabb, és az anyai szerepvállalás hatalmas türelmet igényel. A szülők fokozatosan megtanulják felismerni a baba egyéni jelzéseit, és különbséget tenni a szükségletek és igények között. Féléves korig ez a két fogalom egyet jelent. A hetedik hónap körül a kötődő nevelést praktizáló szülők képesek felismerni a gyermek sírásának különböző formáit, és ennek megfelelően eljárni.
Fotó forrása: Freepik
A kötődő nevelés 7 alapelve
Martha és William Sears könyvükben több pontba foglalta a kötődő nevelés módszerét. Ha szeretné ezt az nevelési irányzatot alkalmazni gyermekénél, kövesse az alábbi 7 alapelvet:
- Bonding - Az anya és újszülött közötti kötődés kialakítása. Alapja a gyermek és anya közötti bőrkuntaktus közvetlen a szülés után. Szövődmények esetén a bonding gyakorlásánál az anyát az édesapa is helyettesítheti.
- Szoptatás - A rendeszeres időközönkénti szoptatás helyett igény szerint szoptassa a babát, amikor a szoptatás intuitív és a baba szükségleteinek kielégítésére irányul. Az igény szerinti szoptatás alkalmas a gyermek egészségügyi, különösen emésztési problémáinak enyhítésére, és egyben megkönnyíti a szoptatást.
- Babahordozás - A babahordozás hozzájárul a mama és a baba közötti kötődés erősítéséhez. Az anya közelében a baba nyugodt, felismeri a szívverését és illatát. A babát karjaiban, kendőben vagy babahordozóban hordozhatja.
- Együttalvás - Dr. Sears szerint az együttalvás szintén erősíti az érzelmi kötődést anya és gyermeke között. Az anyával való kontaktus enyhíti a stresszt, a szorongást, és csökkenti a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatát. Az együttalvás ráadásul kényelmes az éjszakai szoptatás tekintetében is. A születés utáni első hónapokban a babát célszerű babafészekben elhelyezni, hogy biztonságban legyen a franciaágyban.
- Babasírás kiértékelése - A sírásnak mindig van oka. Ha a csecsemő evett, tisztában van, és semmilye nem fáj, akkor valószínűleg valamiféle stressznek van kitéve és szüksége van az anya közelségére. Ne hagyja sírni a babát. A válasz nélkül hagyott sírás lelki traumát okoz, a baba úgy érzi, magára hagyták.
- Egyensúly a magánélet és család között - Próbalja összehangolni a kötődő nevelést a saját szükségleteivel. Hiszen ha a szülő elégedett, a gyermek is az lesz.
- Óvakodjon a baba „trénerektől“ – Mint szülők bízzanak az önök által választott és gyakorolt nevelési irányzatban. Ne vegye figyelembe a környezet negatív reakcióit és „jó tanácsait“.
Minden elvet be kell tartani?
A Sears házaspár szerint ideális esetben a szülők az összes elvet tudják követni. Ez azonban nem mindig lehetséges, például azért, mert a kórházban nem volt lehetővé téve a bonding vagy a szoptatás elmaradt. A jó hír az, hogy az említett akadályok ellenére is lehetséges az érzelmi kötődés kialakítása.
Jó szülő lehet az is, aki nem szoptatja, vagy nem hordozza gyermekét. A válaszkész nevelés lényege a bizalom kiépítése a gyermekben. A szülő a gyermek közelében van, kielégíti az igényeit, mindig és mindenhol segíti. A baba tudja, tudatosítja, hogy a sírásának van értelme, mert a szülő válaszol a szükségleteire, a szülő a közeli kontaktusnak köszönhetően pedig képes felmérni a gyermek igényeit.
A kötődő nevelés elősegíti az empátiát
A kötődő nevelésnek sok ellenzője és szkeptikusa van. Az idősebb generációk hagyták sírni a gyerekeket azzal indokolva, hogy ezzel „edzik a tüdejüket" vagy „gyakorolják az önállóságot“. A múltban az anyák nagy része néhány hét szoptatás után tápszerre tért át, elsősorban azért, mert vissza kellett térniük a munkába. Mondhatnánk, hogy egy egész nemzedék nőt fel kötődő nevelés nélkül, mégis a gyerekekből egészséges felnőttek váltak. Akkor miért jobb a kötődő nevelés?
Az említett nemzedék nagy része a nevelés hatását a saját életébe is átvitte. Ez a szülőkkel, partnerekkel, gyerekekkel, de a tágabb környezettel való hideg kapcsolatokban is megnyilvánul. A kötődő, válaszkész nevelés igyekszik felépíteni a gyermekben a bizalmat, biztonságos érzelmi hátteret nyújtani számára, amelyből a jövőben is meríthet. Ez a nevelési irányzat a közeli kapcsolatról és a szeretetről szól, amit csak az gyermek képes továbbadni, aki megtapasztalta. Számos kutatás igazolja, hogy a biztonságos érzelmi kapcsolatokon felnevelt gyermek bátor, intelligens, kevésbé agresszív, kreatív, és ami a legfontosabb: empatikus, azaz képes átérezni mások érzéseit.
