Érkezik a második baba, és már most pörögnek a fejedben a jelenetek, hogyan fognak kijönni a gyerekek, és vajon a nagyobb testvér rögtön megszereti a kicsit? Talán izgatottan várod az első találkozást, de ne lepődj meg, ha nem pont úgy alakul, ahogy elképzelted. Nem minden gyerek fogadja automatikusan örömmel a kistestvér érkezését. Hogyan készítheted fel a nagyobb gyereket, hogy a féltékenység ne vegye át az irányítást?

Testvérnek lenni fantasztikus, de akiknek van testvére, jól tudják, hogy ezek a kapcsolatok nem mindig csak nevetésből és közös játékokból állnak. Már előre számolni kell azzal, hogy nem minden nap lesz mesekönyvbe illő a két gyerekkel, és a kisebb veszekedések teljesen természetesek, sőt a testvéri kapcsolat szerves részét képezik. A kérdés inkább az, hogyan előzheted meg a valódi rivalizálást és a féltékenységet, ami már a szeretetteljes kapcsolat rovására menne?

Kezdd el a nagytestvér felkészítését még a születés előtt

Még a második baba érkezése előtt érdemes leülni beszélni a nagyobb gyerkőccel arról, mit is jelent majd számára a nagytestvér szerepe, és fontos, hogy őszinte légy vele. Ha nem tudod, hogyan vezesd fel a témát, bátran nyúlj könyvekhez,  akár gyerekkönyvekhez is, melyek játékos formában segítenek megértetni vele, mi vár rá. Engedd meg neki, hogy megsimogassa a pocakodat, beszéljen a babához, nézegessétek együtt az ultrahangképeket, és ha van rá lehetőség, hasonlítsátok össze azokat az első várandósság emlékeivel.

Nagyon fontos, hogy a nagyobb testvért felkészítsd mindenre, amit a kistestvér születése hoz. Igaz, hogy a két kis csibész rengeteg mókát fog átélni együtt, de erre a nagyobb gyereknek pár hónapot, sőt éveket is várnia kell. Magyarázd el neki, hogy amikor hazaértek a kórházból, a baba főleg sírni, aludni, enni és kakilni fog, és sok figyelmet igényel majd tőletek, pont úgy, ahogy ő is kapott annak idején.

A legrosszabb, amit a szülők tehetnek, ha azt mondják a gyereknek, hamarosan érkezik a legjobb barátod, akivel mindig játszhatsz majd. Ahelyett, hogy egy vidám játszótársat kapna, pár nap múlva egy síró kis jövevény fog a figyelem középpontjában állni. Mutasd meg a nagyobb gyereknek ezt a sötét oldalt is, de biztosítsd róla, hogy így is lesz időtök közös játékokra és együtt töltött pillanatokra.

A kisebb testvér érkezésére a nagyobb gyereket már a születés előtt felkészítheted azzal is, hogy kicsit változtatsz a napi rutinon. Rövidítsd le az esti mesét, vagy költöztesd át a nagyobb gyerkőcöt a saját szobájába, hogy már most hozzászokjon a változásokhoz. Gondolkodj előre, hogyan fog kinézni a napotok a második baba születése után, és kezdj el dolgozni a nagyobb testvér önállóságán. Ezekkel a kisebb változtatásokkal már azután, hogy az orvos megerősítette a terhességet, el tudsz kezdeni dolgozni. Így a nagyobb gyereknek lesz elég ideje alkalmazkodni, és a kicsi érkezése ”csak” egy újabb változás lesz számára.

Vond be a nagytestvért a baba gondozásába

Mutasd meg a nagyobb gyereknek, hogy a kistestvér születése után is fontos résztvevője lesz a család életének. Eddig talán a főzésnél, a takarításban vagy a kertben segített, innentől kezdve pedig a baba gondozásában is részt vehet. Például előkészítheti a pelenkát, kiválaszthatja a ruhákat, segíthet fürdetésnél vagy akár etetésnél. Ezek az aprónak tűnő feladatok a nagyobb gyereknek fontos, felelősségteljes és büszke érzést adnak. Tudni fogja, hogy számítasz rá, és nem fogja magát mellőzve érezni.

Sok szülő hibázik azzal, hogy túl óvatos, és nem engedi a nagyobb testvért közel menni a babához, megsimogatni vagy ölbe venni. Bízz a gyerekben egy kicsit, és tedd a kisbabát a karjába, amikor a kanapén ül, te pedig mellette vagy. Hagyd, hogy etetés közben tartsa a cumisüveget, felhúzza a zoknit, vagy sapkát adjon a fejére. Ne felejtsd el minden apró segítséget megdicsérni, köszönetet mondani, és emlékeztetni rá, hogy nélküle nem menne ilyen gördülékenyen a baba gondozása.

Ne hanyagold el a közös programokat

Természetes, hogy a baba születése után a szülők, főleg az anya, szinte minden idejét a picire fordítja, ugyanúgy volt ez az első gyereknél is. Ne feledd azonban, hogy a nagyobb testvér is igényli a figyelmedet. Egyeztess a pároddal vagy a családdal, és időnként “menjetek el kettesben” a nagyobb gyerekkel, ahogy régen tettétek. Néhány órát hetente csak rá szánjatok, menjetek sétálni, fagyizni, játszatok együtt, beszélgessetek.

Ne tedd félre a nagyobb testvért csak azért, mert már kicsit önállóbb, és bizonyos dolgokban nincs szüksége a segítségedre. Ha lehet, foglalkozz mindkét gyerekkel egyszerre. Amíg a kistestvért szoptatod, olvass a nagyobbnak, vagy nézzetek együtt mesét. Használd ki a baba alvásidejét is, mivel a nap nagy részében alszik majd, ezeket a pillanatokat szenteld a nagyobb gyerkőcnek.

Mit tegyél, ha a féltékenység kerül előtérbe?

Előfordulhat, hogy a nagyobb testvér hirtelen kitör a düh vagy féltékenység miatt a baba iránt, ez teljesen természetes, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy te rossz szülő lennél. A féltékenység megjelenése a gyerek részéről azt jelzi, hogy hirtelen úgy érzi, háttérbe szorult. A féltékeny gyerekek szülei gyakran tapasztalják, hogy a nagyobb testvér viselkedése visszalépést mutat a fejlődésben. Előfordulhat, hogy újra éjszakai bepisilés jelentkezik, vagy a gyerek azt szeretné, ha etetnéd, sőt akár szoptatást is követelhet, még akkor is, ha ezeket a szokásokat már rég kinőtte.

A Mayo Clinic szakértői azt javasolják, hogy próbáld meg figyelmen kívül hagyni a visszafejlődő viselkedést, ”Így a gyerek idővel más, pozitívabb módon próbálja majd felhívni magára a figyelmet” – mondják. Ahogy korábban említettük, nagyon fontos, hogy minden adódó alkalommal dicsérd a nagyobb gyereket, és egy apró gesztus is sokat számít, pl. egy mosoly. Mosolyogj rá, amikor belép a szobába, reggelinél, fürdetés közben, és viselkedj vele ugyanúgy, ahogy a baba érkezése előtt tettél.

Azok a szülők, akik saját bőrükön tapasztalták meg a testvérféltékenységet és rivalizálást, azt mondják, néha akár egy teljes év is eltelhet, mire a nagyobb gyerek megszokja a kistestvér jelenlétét, és elfogadja őt. Minden gyerek más személyiség, ezért a változásokhoz is a saját tempójában alkalmazkodik. Ha pedig úgy érzed, már minden erőfeszítésed ellenére sem boldogulsz, és kezd eluralkodni rajtad a kétségbeesés, bátran kérj tanácsot egy barátnőtől, a gyermekorvostól vagy akár egy gyermekpszichológustól is.