8 perc A szakállas kedves öregúr piros sapkában, tele édességgel és ajándékokkal már minden gyerek számára ismerős figura. De tudtad-e, honnan érkezik a Mikulás, hogyan nézett ki régen, és miért olyan bőkezű a gyerekekkel? Idén ne csak csokit tegyél a kis cipőkbe, meséld el a gyerekeknek a valódi történetet Miklósról, a myrai püspökről!
Minden évben, december 5-ről 6-ra virradó éjszaka, a tiszta cipőkben apró édességek, gyümölcsök és játékok jelennek meg – lopva, titokban, ahogy azt a Mikulás szokta. De ez az öregúr – ellentétben az amerikai Télapóval – nem az Északi-sarkról érkezik, hanem az ókori Patara városából, a mai Törökország területéről. Évről évre hosszú utat tesz meg, hogy mosolyt csaljon a gyerekek arcára. És tudtad, hogy Miklós a 3. században élt, és valóban segített a rászorulókon? Most már nem csak csokival, hanem a történetével is örömet szerezhetsz a gyerekeknek!
Legenda övezte figura
Szent Miklós, a myrai püspök a valóságban is jóságos ember volt: a gazdag szülőktől örökölt vagyonát azoknak adta, akiknek szükségük volt rá. Az, hogy a mesékben a kéményen át érkezik, és az ajándékokat az ablakokhoz rejti, nem csak kitalált történet. A legismertebb legenda szerint egy szegény embernek három lánya volt, aki nem tudott hozományt adni nekik, ezért nem talált számukra férjet. A lányokat eladósorba akarta küldeni, ekkor avatkozott közbe Miklós püspök. Három egymást követő este aranyrögöket dobott az ablakokon és a kéményen át a házba, így a lányoknak lett tisztességes hozományuk, és végül boldogan férjhez mentek.
Nem véletlen tehát, hogy a gyerekek a tiszta csizmácskákat az ablakpárkányra teszik, és a karácsonyi mesékben, filmekben gyakran látjuk, hogy a Mikulásra sütivel és egy pohár tejjel várnak. Szent Miklós azonban nem csak a gyerekek védőszentje – más legendák is ismertek róla, például arról, hogy tengerészeket vagy katonákat mentett meg. Egyszer három tengerészt mentett meg a biztos haláltól egy tomboló tengeren. Amikor tudták, hogy az idejük fogytán van, imádkoztak Miklós püspökhöz, aki meghallgatta őket, megragadta a kormányt, és segített legyőzni a vihart. A mentés után ismét eltűnt, a tengerészek csak a templomi kép alapján ismerték fel.
A mágikus három-as szám más híres történetekhez is kötődik, például a három katona legendájához. Három római harcost halálra ítéltek, mert látták, hogy Miklós ártatlan embereket mentett meg a kivégzéstől. A halálra várva segítséget kértek tőle, de Miklós nem közvetlenül jelent meg nekik, hanem magán a császáron keresztül. Fenyegette a császárt, hogy ha nem engedi szabadon a három katonát, következményei lesznek. A legenda szerint a császár engedelmeskedett, és nem végeztette ki őket.
A három-as szám Miklós püspökhöz kapcsolódó szimbolikában nemcsak tettei miatt jelenik meg, hanem az ábrázolásaiban is. Gyakran látható három aranyzsákkal vagy három hordóval. December 6-án pedig sokszor az angyal és a krampusz társaságában jelenik meg, így ismét hármas egységet alkotnak.
Miért pont december 6-a?
Miklós nagyon régen élt: i. sz. 270 és 286 között született, és 345–351 körül hunyt el. Amit róla tudunk, legendákból, kutatásokból és szájhagyományból származik, hiszen a myrai Szent Miklósról szóló történetek generációról generációra szóban terjedtek. De vajon miért várjuk évről évre a megérkezését épp december 6-án, amikor a születésének és halálának pontos dátumát sem ismerjük?
A történelmi források szerint december 6. épp Miklós püspök halálának napja, bár az év pontosan nem ismert. Szent Miklós, a gyerekek, utazók, tűzoltók, gazdák, tengerészek és még sok más csoport patrónusának maradványai ma az olaszországi Bari városában nyugszanak, ahol csodálatos templomot is emeltek tiszteletére. A világ minden táján tisztelik és ünneplik őt.
Ezért várnak a gyerekek évről évre türelmesen (vagy épp türelmetlenül) december 6-ára, hogy láthassák a szakállas Mikulást, aki gyakran angyal és krampusz kíséretében érkezik, néha pedig a Hófehérke is csatlakozik hozzá. Régebben különböző vidékeken Mikulás medvével vagy kecskével érkezett (valakik jelmezbe bújva), ma pedig a reklámok alakították ki a ma ismert formáját. Hagyományosan azonban mindig püspökként ábrázolták, ahogyan életében is volt: piros köpeny, püspöki süveg (mitra), arany pálca, fehér szakáll és kedves tekintet jellemzi.
A december 6-i édességosztás hagyománya valószínűleg Hollandiából terjedt el Észak-Amerikába, de van, aki szerint Németországból érkezett. Ott a Mikulás napját a püspök-játékokkal kötötték össze, és ez a szokás végül december 6-ára esett. Korábban egy éjszaka volt az évben, amikor a gyerekek püspöknek, azaz Szent Miklósnak öltöztek – és ez a dátum maradt meg egészen napjainkig.
Mikulás hagyományai és mondókái
A Mikulás napja nagyon fontos szerepet tölt be a gyerekek életében. A Mikulás érkezése nemcsak szép gyermekkori emlék, hanem ennél sokkal többet jelent. Mikulás és segítői révén a gyerekek megtanulják megkülönböztetni a jót a rossztól. Az angyallal kísért Szent Miklós a jóságot, az örömöt és a boldogságot testesíti meg, míg a koszos, hosszú farkú, szarvakkal bíró krampusz a rossz szimbóluma. Ez a szimbolika segít a gyerekeknek legyőzni a félelmet, mert tudják, hogy a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett.
A jóba vetett hit azonban ebben az időszakban összekapcsolódik a gyerekek engedelmességével is. Biztosan neked is mondták gyerekkorodban, hogy Mikulás csak akkor jön, ha egész évben jó voltál. A rosszalkodó gyerekeknek szén vagy virgács járt édesség helyett, és úgy tartották, hogy a krampusz elviszi a csínytevőket. A pszichológusok szerint azonban ez nem a legjobb módszer, mert a félelem ültetése mélyen a gyerekekbe akár felnőttkorig is elkísérheti őket.
De hogyan is ünnepeljük ma a Mikulás napját? Természetesen másként, mint régen. Régen a Mikulásjárások voltak szokásban: Mikulás a két hűséges segítőjével, a krampusszal és az angyallal, meglátogatta a gyerekeket, és édességet adott nekik. E hagyomány a 17. században alakult ki a nemesi körökben, majd a 19. században terjedt el vidéken is. Ahogyan már említettük, Szent Miklós mindig püspöksüvegben, pálcával és szakállal jelent meg. Az angyal mindig fehérben, szárnyakkal, a krampusz pedig fordított bundában, láncokkal és néha csengőkkel.
Már hosszú évek óta hagyomány nálunk, hogy Mikulás csak akkor ajándékoz, ha a gyerekek elszavalnak neki egy mikulás-versikét. Tanuljatok meg legalább egy rövid és egyszerű mondókát a gyerekekkel, amivel idén köszönthetik Mikulást, és így méltán megérdemlik az ajándékot!
“Miklós püspök egykor régen
segített a szegény népen
őt dicsérte koldus árva
emlékezzünk jóságára.
Ajándékos kedves szentünk
példaképként jár előttünk
emlékére adnak nékem
sok jót amit kíván szívem."
“Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Nagyszakállú Télapó jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig kiscipőcske megtelik,
megtölti a Télapó, ha üresen látja!"
“Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág."
“Mikulás, Mikulás kedves Mikulás,
Gyere már, gyere már minden gyerek vár
Krumplicukor, csokoládé jaj de jó,
De a virgács jó gyereknek nem való
Mikulás, Mikulás kedves mikulás
Gyere már gyere már minden gyerek vár..."
Kívánjuk, hogy a Mikulás töltse meg a csizmátokat mindenféle finomsággal, édességgel, gyümölcsökkel és boldog pillanatokkal.
