Ugye ismerős az a pillanat, amikor eljön a búcsú ideje a gyerkőccel, és hirtelen minden kicsit kaotikussá, feszülté válik? A korai években ez teljesen normális, ne aggódj miatta.
Vannak gyerekek, akik sírnak ugyan egy kicsit, de amint becsukódik az ajtó, már el is felejtik a szülőt, és teljesen belemerülnek a játékba a gondozóval. De mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik nemcsak sírnak, hanem szoronganak is, amikor a szüleik megpróbálják őket másvalakire bízni? Ilyenkor beszélünk elválási szorongásról.

Az elválási szorongás egyáltalán nem új jelenség, bár sok szülő pont így érezhet, amikor először találkozik a kifejezéssel. Teljesen normális része a gyerek fejlődésének, de kétségtelenül aggasztó is lehet. A legfontosabb, hogy megértsd, min megy keresztül a gyermeked, és már a kezdeteknél próbáljátok kezelni a helyzetet, hogy ne nőjön túl nagy problémává. 

Mi az a szeparációs szorongás?

A csecsemők általában nagyon jól alkalmazkodnak más gondozókhoz, és gyakran a szülők azok, akik először érzik a távolság okozta szorongást. Ha a baba minden szükséglete ki van elégítve, a 6 hónaposnál fiatalabb babák könnyen átvészelik a rövid távollétet a szülőtől. A 4-7. hónap között azonban kialakul a tárgyállandóság érzése.

A baba ekkor kezdi megérteni, hogy a dolgok és az emberek léteznek, még ha éppen nem is látja őket. Megérti, hogy ha nem látja az anyát, apát vagy testvért, az nem jelenti azt, hogy örökre eltűntek. Még nem értik azonban az időt, nem tudják, hogy az anya vagy az apa hamarosan vissza fog térni. Egy rövid távollét, akár csak amikor a szülő a szobán kívül van, szorongást válthat ki, és a baba sírással reagál, ami csak akkor csillapodik, ha újra a látóterében van a szülő.

A 8 hónapos-1 éves gyerekek már önállóbbak, de ebben az időszakban az elválás továbbra is bizonytalanságot okozhat. Pont ekkor jelentkezik leggyakrabban a szeparációs szorongás, mely látványos nyugtalanságban, intenzív sírásban, mások figyelmének figyelmen kívül hagyásában és a szülőhöz való ragaszkodásban nyilvánul meg.

Az első jelek később, akár 18 hónapos-2,5 éves korban is megjelenhetnek, viszont vannak gyerekek, akik sosem tapasztalják meg ezt az állapotot. Gyakran a szorongás valamilyen stresszes eseményhez kapcsolódik, első nap a bölcsiben, új testvér érkezése, költözés, vagy feszültség a családban.

Fotó forrása: Freepik

A szeparációs szorongás időtartama

A szeparációs szorongás időtartama nagyon változó, és több tényezőtől függ, a gyerek személyiségétől, temperamentumától, valamint a szülők reakcióitól. Súlyosabb esetekben akár a korai gyermekkorból az iskolakezdésig is elhúzódhat. Ilyenkor már érdemes gyanakodni arra, hogy a szorongás mélyebb problémát, például szorongásos zavart jelez, és érdemes gyermekpszichológussal konzultálni. Ha a szorongás megmarad az iskolás években, az a gyerek mindennapi tevékenységeit is befolyásolhatja. Idősebb gyereknél hirtelen jelentkező elválási szorongás mögött akár zaklatás vagy bántalmazás is állhat, ezért ilyenkor különösen fontos az óvatos figyelem.

A szeparációs szorongás nem ugyanaz, mint az a hétköznapi félelem, amit a gyerekek éreznek, amikor nem szeretnék, hogy a szülő elmenjen. Ezek a hétköznapi érzések általában könnyen kezelhetők: eltereléssel, játékkal vagy más figyelemfelkeltő módszerekkel. Ugyanakkor fontos, hogy a saját reakcióidra is figyelj, a gyerekek nagyon gyorsan észreveszik, ha a sírásukat felhasználva manipulálhatnak. Ha például minden alkalommal, amikor a gyerek sír, otthon maradsz, a gyerek megtanulja ezt a taktikát, hogy elkerülje az elválást.

Érzelmi hullámvasút gyerekeknek és szülőknek

A szeparációs szorongás nem csak a gyerekeknek jelent kihívást, hanem a szülőknek is, akik rengeteg érzelmet élhetnek át ilyenkor. Egyrészt örömöt érezhetsz, hogy a gyermeked végre ugyanúgy kötődik hozzád, ahogy te hozzá. Sokkal gyakoribb azonban a bűntudat érzése, szeretnél egy kis időt magadnak, vagy éppen a munkát részesíted előnyben a gondoskodás helyett. Gyakran előfordul az is, hogy a szülőt egyszerűen lenyűgözi, mennyire szükség van rá, és mennyi figyelmet igényel a gyerek.

A különlét időszaka a szülők számára is nehéz, hiszen eddig a gyermek teljesen rájuk volt utalva. Ha egyszer elhatározod, hogy elmész pár órára (akár dolgozni, akár pihenni, szórakozni), próbáld tartani a döntésed. Kerüld azt is, hogy állandóan hívogasd a nagyszülőket, az óvónőt vagy a dadust, aki éppen a gyerekkel van.

Ahogy a gyerekednek, neked is hozzá kell szoknod a távollétéhez. Bár nagyon csábító felvenni a telefont és ellenőrizni a gyereket, próbáld megállni. Ha a gyerek hozzászokik, hogy bármikor elérhet, később nehezebb lesz számára kezelni a távolságot.

A gyerek ellenállása, hogy el kelljen válni tőled, valójában jó jel, erős, egészséges kötődés alakult ki köztetek. Fontos, hogy a gyerek megtanulja, bár elmentél, mindig visszatérsz. Ha ezt biztonságosan megtapasztalja, képes lesz kezelni a távollétet, fejlődik az önállósága, és nő az önbizalma is.

Könnyítsd meg az elválást magadnak és a gyereknek

A gyerekkel való néhány órás búcsú nem egyszerű, sem az első, sem a harmadik alkalommal. Ezek a tippek segíthetnek abban, hogy mind a gyerek, mind te könnyebben átvészeljétek ezt a nehéz időszakot:

• Időzíts okosan.
Nagyon fontos, hogy megtervezd a távollétet. Kerüld a kritikus 8–12 hónapos kort, amikor a gyerek különösen ragaszkodik hozzád. Ha lehet, inkább kérd a közeli rokonokat vagy a legjobb barátnő segítségét. Ne hagyd ott a gyereket éhesen, fáradtan vagy nyugtalanul. Ha lehet, az indulást időzítsd alvás vagy étkezés után. Soha ne próbálj meg titokban távozni, ez csak fokozza a szeparációs szorongást. A gyerek ilyenkor félrevezetve, zavartan érezheti magát, ami komolyan megrendítheti a köztetek lévő kötődést.
• Gyakorold az elválást.
Kezdd el előre felkészíteni a gyereket az elválásra: ismerkedjetek új emberekkel és helyszínekkel. Ha a baba rokonhoz vagy dadushoz kerül, látogassátok meg őket, vagy hívd őket hozzátok, hogy a gyerek már korábban is töltse velük az időt. Ha bölcsődébe vagy oviba íratod be, tervezz pár közös látogatást. Egyszerűen gyakoroljátok az elválást, hogy a gyerek fokozatosan hozzászokjon a nélküled eltöltött időhöz. Engedd, hogy magával vihessen kedvenc játékot, párnát vagy takarót, ezek biztonságot adnak az ismeretlen helyen.
• Maradj nyugodt és következetes.
Alakítsatok ki egy rituálét, amikor szeretetteljesen búcsúztok. Maradj nyugodt, és mutasd ki a gyerekednek a szeretetedet és a bizalmadat. Biztosítsd róla, hogy visszatérsz, és tudasd vele, mikor történik ez, pl. ebéd után, vagy estimese után..., olyan módon, amit a gyerek is megért. Tartsd magad a szavadhoz, és tényleg térj vissza a megbeszélt időben. Így a gyerek megtanulja, hogy bízhat benned, és ez segíti az önállóság fejlődését.

Ez csak átmeneti

A szeparációs szorongás gyakran vált ki negatív érzelmeket mind a gyerekben, mind a szülőben. Fontos megjegyezni, ez a fázis átmeneti. Teljesen természetes, hogy a gyerek stresszt él át a búcsú pillanatában, főleg, ha eddig szinte minden idejét veled töltötte. Bízz az ösztöneidben, és hallgass arra, amit érzel. Úgy érzed, eljött az ideje, hogy a gyereked pár órára másra bízd, még ha éppen szorong is a búcsútól? Ne engedj a pillanatnyi bizonytalanságnak! Nyugodtan magyarázd el neki, hogy vissza fogsz térni, mikor érkezel, majd távozz nyugodtan és következetesen.

Ugyanakkor figyeld a jeleket, melyek azt mutatják, hogy a gyerek még a maximális odafigyelésed ellenére sem kezeli jól a távollétet. Ilyenek lehetnek például az alvászavarok, feszültség, étvágytalanság, bepisilés vagy dühkitörések. A szeparációs szorongást gyakrabban tapasztalják azok a gyerekek, akik félénkek, csendesek, kevésbé társaságkedvelők, vagy stresszes környezetben nőnek fel.

Ha a szorongás nagyon intenzív és az óvodás vagy kisiskolás korban is fennáll, előfordulhat, hogy szeparációs szorongásos zavarrá alakul. Ez a probléma a kisgyerekek körülbelül 4%-át érinti. Ilyenkor a gyerek attól fél, hogy elveszíti a szüleit vagy gondozóit, és meg van győződve arról, hogy az elválás után valami rossz fog történni.

A szeparációs szorongásos zavarhoz társulhatnak pánikrohamok, hányinger, hányás, légszomj, rémálmok, félelem az egyedül alvástól, sőt túlzott aggodalom az elrablás miatt. Ha úgy érzed, hogy a gyerekednél a jelek meghaladják a normális határokat, ne habozz, keress fel egy szakembert.